Rólad Élet

Libbenő légben lépteid érzem,
Kékellő égen nevedet nézem.
Hullámzó tengerben, csobogó csermelyben,
Nevedet hallom, csobbanó cseppekben.

Szakadó hóban, nyári napsütésben,
Locsogó őszben vagy tavaszi légben,
Zöldellő ligetben, a virágos szigeten,
Mindenütt kedvesem, felcsillansz édesen.

Csöpögő ereszben, a nyálkás berekben,
Háborús időkben, minden békés évben,
Kemény kőben, na meg az agyamban,
Formállak Téged, lassan az agyamban.

A síkos szövegben, a szikrázó elmében,
Elhagyott részletben, kihagyott részekben,
Elmék ezrében, formálódni vélem,
Egyszer csak megértem; Te vagy a végzetem.

Ha téged ismerlek, elhagyni nem merlek,
Ha jobban szeretlek, majd jobban érezlek.
Az életem nélküled, keserü és rideg,
Te vagy az; kedvesem, legjobb az élet!