A krónikás

Híres Rákoczinak hegye alatt,
Hol a Szatmári gyors halad,
Nagy vizeknek túloldalán,
Mit Zilah pataknak hívnak, talán...

Élt biz` ott egy szőke herceg,
Ő miatt, a tollam serceg,
Hogy elmeséljem e históriát,
Míly nagy fejszébe vágta a fát!

Arra adta szegény fejét,
Megspórolja minden lejét.
Nagy terveket szőtt fejében,
Meg kén` nősülni ez évben.

De bizony a lakodalom,
Nem is kicsi bonyodalom.
Nem elég, hogy nincsen pénze,
Nem vót néki szeretője!

Mivel terveit csak szőtte-szőtte,
Külföldi munka lett belőle.
Sok pénzt szedett ottan össze,
Miből aztán a Pólót vette.

Ezt a dolgot Ő jól tette,
Mert a lányokat hazavihette,
De azt is csak nagy vigyázva,
Hogy ne kerüljön bizottságba.

Nem is lett oszt` ebbül baja,
Mert reátalált a Klaudia...
Ezt a lányt ő úgy... szerette,
Mindig hazajött, mikor tehette.

Volleyzni sem maradt velünk,
Set végére, mindég eltünt,
Már robogott is Nádasd felé,
Édes Klaudiája elé.

Hosszú volt az út odáig,
Járt ő oda, jó sokáig.
Mivel Póló nem megy gőzre,
Rágondolt a mennyegzőre.

Bárhogy nézzük, jól megéri,
Jó üzlet ez a mennyegző néki.
Nem a pénzre gondolok én itten,
Hanem mindezt a menyasszonra értem.

Sanyi példáját követve,
Én is menjek el németbe?
Inkább mardok én itthon,
Oszt` nem nősülök, aszondom!