Félálom

Csalfa álomkép, te hazug!
M`ért bíztatsz folyton halandót?
Talán te is szeretsz csak úgy,
Mint én, ki nem lát csak valót?

Vagy engem szeretsz kit ismersz;
Mert én téged nem érezlek,
Csupán képzelődni késztetsz
Mikor álmomban rád nézek.

Hűvös csókjaid, fájó vágyaid,
Érzem, vagy érezni vélem?
Felráznak sokszor ölelő karjaid,
Elveszítlek, úgy érzem!

Hagyj békén te csalfa álom,
Szállj el más világra,
Elveszítlek azt sem bánom,
Csak ne gyötörj hiába!

Ugyis tudom, visszajössz még,
Téged senki nem vezethet,
Habár távolabb vagy mint Föld s Ég,
Akkor is csak Téged... kereslek!